Bűn és bűnhődés

Mi a bűn fogalma?

Ez egy teljesen relatív, ember által kreált fogalom, melyet egy másik ember korlátozására, bizonyos cselekedeteinek fékezésére talált ki.

Viszont, ha relatív, akkor nem is létezik?

Abban a köztudati formában, ahogy elfogadjuk, nem.

Akkor mégis mi van helyette?

Én úgy gondolom, a moralitás közelíti meg talán legjobban e téma lényegét. Ebben is két féle van, ha van.

Az emberi moralitás, mely a társadalom által elfogadott viselkedési normákat tartalmazza és van a hit diktálta isteni moralitás, amely egy jóval magasabb minőséget képvisel, bár ezt is az ember fogalmazta meg, tehát ez is megkérdőjelezhető.

Minden nézőpont kérdése.

Ha megnézzük a kannibált, aki megeszi embertársát, ugyanúgy igaz és helyénvaló dolognak tartja azt, mint a katona, aki a hazájáért öli meg felebarátját, mégis mindkettő elítéli érte a másikat.

Tehát lassan eljutunk a lényegig, hogy maga a bűn, mint fogalom semmilyen formában nem létezik?

Akkor mégis mi van helyette?

Arra a következtetésre jutottam, hogy egy dolog lehet, ami "bűnössé" tesz minket, és ami büntetést teremt általa. 

A lelkiismeret.

De mi is az a lelkiismeret? Egy önkritikus, az egó befolyásolása nélküli reális önértékelés, amire csak nagyon kevesen képesek maradéktalanul, ami, egyénenként változó, függően attól mit ismer el a lélek jónak és rossznak.  

Vagyis az egyén lelke teremti meg a saját bűnét és a saját büntetését is érte. Ez a teremtés feltétel nélküli, és azonnali, a pillanat hatása alatt.

Persze ez nem ilyen egyszerű, hiszen különböző lelki, szellemi szinten létezik minden ember, és ehhez igazodik a bűn és bűnhődés szintje is. Ezért van, az, hogy az egyik ember égbekiáltó igazságtalanságnak éli meg, ami a másik ember számára természetes. Egyik sem érti a másik hozzáállását.

Nem érti, hogy Isten hogy tűrheti el azt, ami a másik ember szemében minden napos dolog.

És még egy "furcsaság" magyarázható ezzel a filozófiával.  A látszólagos büntetlenség. Számtalan példáját látjuk, hogy van, akit nem ér el a karma, míg mások szinte perceken belül visszakapják, amit adtak. Ez onnan eredhet, hogy más a felfogása az illetőnek és itt elérkeztünk a lényeghez. Mi teremtjük meg a saját világunkat. Mindent, ami benne van. Ahány emberi lélek, annyi univerzum, annyi egyéni világ létezik. 

Később, ahogy magasabb szintre emelkedik a lélek, úgy éri utol a saját sorsa. Rendszerint a bardóban kerül kiértékelésre a leélt élet, és itt készül el a következő tervezete. Ez az oka annak, amikor nem értjük, hogy "miért ver a sors", mikor nem ártottam senkinek. És ez nem Isten akarata higgyétek el.

Ezen a ponton egyet mindenképen tisztázni illik. 

Isten nem büntet, nem jutalmaz, tehát nem ítélkezik az ember felett semmilyen szinten.

Én úgy gondolom, érzelmek nélkül szemléli a teremtés működését, leledzve a sokat emlegetett arany közép út elfoglalásával. Érzelmek nélkül, mert az érzelem emberi, az egó által teremtett jelenség. És ne akarjuk Istent az ember képére megteremteni. Ne akarjuk asztráltesttel felruházni, ami az ember egóját, érzelmeit hordozza.

Sőt, tulajdonképpen "értekezni" sem igazán lehet vele a szintkülönbség miatt. Ez körülbelül olyan lehet, mintha az egysejtűekkel akarnánk megértetni magunkat. Nem véletlen létezik az angyali hierarchia "intézménye". A különböző szintű entitások hivatala az ember lelki, szellemi fejlődése és segítése. Az edmberilélek felett előszőr a Véd és Őrangyalok figyelik,vigyázzák minden lépésünket, tettünket. 

Csak gondoljuk végig. Még Velük sem tudjuk megértetni egy bizonyos szint alatt magunkat és az általuk küldött jelek, figyelmeztetések, "közlések" túlnyomó része is elillan a nagy semmibe a meg nem értés, vagy a figyelmetlenség folytán. 

És ez a bizonyos szint messze alatta van az átlag ember befogadó képességén. Akkor hogyan társaloghatnánk a Teremtővel?

Aki mégis úgy éli meg, az valószínű a belső mesterével konzultál, vagy valamelyik angyali "képviselővel" aki az aktuális témában kompetens, de Istennel biztos nem.

2015. július 16. Balatonszemes