A félelem

Velünk született és velünk múlik el. Senki nem született még, aki valamilyen szinten nem élte át ezt az érzést. Ki ezért, ki azért. Van akinél rövid ideig jelentkezik és van aki egy életen át rettegi.

De mi lehet az ős oka?

Minden félelem ős oka a halálfélelem. Minden ebből indul ki, még a legkisebb aggodalom is ide vezethető vissza a megfelelő lélekanalízissel. A megsemmisüléstől való félelem, hogy a halál után nincs semmi. Ez táptalaja a negatív erőknek, legyen az luciferi, vagy arimáni.

A félelemben tartott ember könnyen támadható, könnyen megbetegíthető, könnyen legyőzhető. Ha megnézünk egy sportközvetítést, vagy bármilyen háborús csatát, mindig az, ellenség megfélemlítésével indul. Nem véletlen a legyengült ember félelme, hiszen valamilyen szintű negatív megszállottság mindig jelen van. Ezért gyógyulnak a pozitív beállítottságú emberek hamarabb, esetenként csodával határos módon. A negatív erők gátolják a szervezet öngyógyító mechanizmusát és egész a halálig, kergethetnek akár egy kis náthát is adott esetben. Ez is bizonysága, hogy minden betegség pszihoszomatikus, és csak az egész ember figyelembe vételével gyógyítható. 

Sokakat már csecsemőkorban megfélemlítenek a szülők, testi fenyítéssel, kiabálással. A kisgyermek még védtelen, a szüleire van utalva, és ha ilyen behatások érik, akkor gátlásos, lesz. Ez kihat későbbi életére, szinte végig minden téren. Nehezen alakít emberi és pár kapcsolatokat, munkahelyi gondokkal fog küzdeni, bátortalan lesz az élet minden területén.

Mi játszódik ilyenkor le az emberi lélekben?

Egyszerűen lepereg belül egy vissza, vagy elutasítás, amit az egyén úgy él meg, hogy pár pillanatra megsemmisül az élet számára. Sok esetben meg sem próbálja a felkínált lehetőséget, mert eleve eldönti a kudarcot és ezt meg is éli. De, ha mégis erőt vesz magán, akkor azt olyan negatív kisugárzással teszi, ami eleve vesztes pozícióba helyezi. Az ilyen emberek azok, akik nehezen mondanak nemet vagy adott esetben egy igent egy számukra negatív lehetőségre. Ezek az emberek nehezen, vagy egyáltalán nem "nőnek" fel. Infantilis viselkedésük, hanghordozásuk egy életen át elkíséri őket, ezzel is nehezítve a sikertelen életüket.

Miért veszélyes ez?

Mert mint említettem a félelem táptalaja a negatív behatásoknak.

Mániák, babonák, kényszeres cselekvések alakulhatnak ki idővel, amelyek felszínre kerülése megbélyegzi az embert a társadalom előtt.(Extrémebb esetekben zárt osztály lehet belőle) A kor előre haladtával ennek a veszélye nő, hiszen a lerakódott negatív tapasztalatok is ezt segítik elő.  De ezen túl sikertelenségre, kudarcokra van eleve ítélve az egyén, amit nem, vagy csak nagyon nehezen tud legyőzni. 

De a másik lehetőség, amikor "megfordul" a helyzet és az elnyomottból elnyomó válik. Bármilyen hihetetlen ennek is a félelem az oka. Legyőzni mindenkit és akkor nem lehet baj. Ha én állok legfelül, akkor nincs ellenfél. A csapda viszont ebben a helyzetben az, hogy a félelem oka nem szűnik meg, csak jó esetben "visszavonul". Az eredeti ok továbbra is ott "dolgozik" a háttérben. S mivel az egyén ezt tudat alatt érzékeli, még agresszívebben viselkedik a környezetével szemben. Bizonyára mindenki látott, tapasztalt ilyen középvezetőt, szülőt, aki zsarnoki, látszólag indokolatlan rosszindulattal viseltetik mások iránt.

Oka lehet a félelem a szenvedély betegségeknek is akár, hiszen ezek rendszerint valamilyen tudatmódosító szerek használatát igénylik, feloldva a félelmet, gátlásokat, amik sok esetben valóban fizikai halálhoz vezetnek.

Minden félelem oka végső soron a nem tudás. Hiányos, elégtelen információk, amiket az ember a saját fantáziájával tölt ki, téves következtetéseket kreálva, rendszerint saját magát félemlítve meg. Ha megnézünk egy esetet, valahol mindig felfedezhető egy hamis adat, téveszme, mely félre viszi a reális ítélőképességet.

Az időskori infantilitás is a félelemre vezethető vissza, hiszen a halál közeledtével ugyanazt a védelmet keresi a lélek, amit csecsemő korában is és mivel rendszerint az időközben felnőtté érett gyermek jelenti a vélt védelmet, a szerepek felcserélődnek. A szülőből lesz a gyermek.

A megoldás a hitben rejlik.

Akár a Teremtő, akár bármelyik angyali entitás megfelelő lehet az emberi lélek számára, hogy túllépjen a félelmein. Nem véletlen az a tény, hogy a hittagadók jó része megbolondul öregkorára. Gyakorlatilag nincs semmi lelki támasza, amibe belekapaszkodhatna, csak az elmúlást érzékeli. Számukra valóra válik a rémálom, hogy a halál után nincs semmi, hiszen minden lélek azt közeget tapasztalja "odaát", amiben a fizikai létében hitt. Ezért is lehet oly sok megtérés a vég előtt. A hittagadók gyakorlatilag "átalusszák" a bardó időszakát és az őr és véd angyalaik, döntenek a következő inkarnációik felett.

2015. július 17. Balatonszemes