Magyar népigyógyászat-Ki vagy Mi az Ember.
2014.04.17 16:21
Az ember, (latinul homo) társadalmi lény. Felegyenesedett járás, tagolt beszéd és gondolkodás jellemzi. (Wikipédia)
Tömören fogalmazva így lehet definiálni az ember fogalmát. Ez azonban nem ilyen „egyszerű”. Adam Kadmon, az égi ember „története” a bűnbe esés története. Isten törekvése, hogy létrehozza az emberiséget, egy fenséges lény személyében, androgűn (egyszerre férfi és női nemű) és mak-ro-kozmikus (léptékében egyenlő az univerzummal).
Mikor Ádám és Éva bűnbe esett, az emberiség lefokozódott hússá és vérré, nemekre bomlott és halandó lényekké vált, amilyenek mi - a jelenlegi emberiség - most vagyunk.
„Jöjjön reánk minek jőni kell,
Legyünk tudók, mint Isten”
(Madách: Ember tragédiája)
Ősidők óta foglalkoztatják a gondolkodó embert a honnan, hova és miért kérdések.
Számtalan vallási és filozófiai irányzat jött létre az idők folyamán, de sajnálatos módon a többségüknek nem a megismerésből normális esetben következő megismertetés volt a célja, hanem az emberi hiszékenység kihasználása, a földi hatalom elérése és gyakorlása. Tették mindezt félelemkeltéssel, félrevezetéssel, hogy ne mondjam hazugságok terjesztésével.
(Lásd: Magyar történelem, finnugor elmélete) A tudás minden időben hatalmat jelentett, így kialakult a beavatottak szűk tábora és a hívők nagy tömege.
Országok, népek, nemzetek gyakran azért háborúztak egymással, hogy bizonygassák kinek hatalmasabb, erősebb az Istene. Persze sokszor ez az idea csak elfedte a kapzsiság, hatalom, terület, vagyonszerzés, a mások fölött való uralkodás tényét. Ez jellemezte az emberiséget, a történelmet és ezt a helytelen hozzáállást az istenhitek gyakran alá támasztották. De miért nem látta az ember, hogy minden vallás ugyan arról az Egyről szól?
Talán túl nagy volt a területi, vagy időbeni távolság, vagy a vallási vezetők nem engedték. Igazából ez utóbbi volt a legvalószínűbb. Nem volt érdek, hogy a nagytömeg tisztán lásson. Így lehetett szolgaságban tartani milliókat. Az ember bölcsője valamikor a csillagokban ringott. Oda kell visszatérnie végül. Ez az út azonban hosszú és küzdelmes.
Aki siettetni próbálja, elbukik. Aki nem akar fejlődni, elbukik. Marad tehát az arany középút, az isteni. Az ember Ég és Föld kitaszítottja, hiszen igazából nem tartozik sehova.
A jó és rossz küzdelmének színtere. Hármas tagozódása (test, lélek, szel-em) kiváló díszlet eme "színjátékhoz". Az egó, amely valamikor a léte feltétele volt, ma már inkább akadálya fejlődésének. „Isten és közöttem állok én”, jelenti, ki Johannes van der Meluen. Ez az idézet az egót jelenti, mint akadályát az üdvözülésnek, Istennel való egyesülésnek. Az emberi lét, börtön, melynek rácsait az égi hierarchiák és a pokol gonosz erői rázzák szüntelen. Hiszen itt csapnak össze a jó és a rossz erői. A lélekben, a lélekért.
De tudni kell, hogy mindig az ember a mérleg nyelve. Ebben rejlik a lélek szabadsága. Döntést hozhat, szinte pillanatonként. És a döntéseinek mindig következménye van, kivétel nélkül. Ezek a döntések azonban kihatnak a környezetre is. Hatását megélik élő és élettelen „társaink” is. Tárgyak, növények, állatok, emberek. „A legnagyobb Mű és a leérlelőbb kudarc.
Istenképmás és a legnagyobb kudarc. Elsőszülött és a pokol szakadéka.” Létében a halál és feltámadás egyesülnek, hiszen „aki élni akar, annak meg kell tanulnia meghalni”. Mit is takar ez a paradoxonnak tűnő kifejezés?
Rudolf Steiner tanítása szerint tudatosan kell átmenni a halál mezsgyéjén annak, aki tudatos akar maradni a köztes létben is. Majd a fizikai testet is meg kell tanulnia romolhatatlanná tenni, mint Krisztus tette. Az ember a hatalom kulcsa. Az égiek megváltója, hiszen saját létének megváltása az.
Őt segítő angyali hierarchiák felemelkedésének záloga is. Minden lelket angyali lények tucatjai segítik keresztül egy-egy inkarnáción át, sőt némelyik azon is túl kíséri egészen a felemelkedésig, ahol az emberi lélek átmegy angyaliba, „kísérője” pedig egy újabb fokozatot nyer el.
Bizonyos tanítások szerint az angyali lények rajtunk embereken keresztül élik meg a földi létet, lévén, hogy Ők nem inkarnálódhatnak. Lényeges eleme az emberi létnek a dualitás. A kettéhasadt ÉN, a dualitás. „TE is AZ vagy, TE is ÉN vagyok. Te is Isten vagy. Mondja egy hindu bölcselet.” A bűnbe eséskor még hímnős egyedről beszélünk, tehát a bibliai fordítás pontatlansága, mikor külön beszél a férfiról és a nőről.
Vagy csak nem tudták szellemi szempontból értelmezni. Persze lehet, hogy direkt választották ezt a megoldást, hiszen akkor egy sor titkot kellett volna tudatlan fejekbe beleerőltetni, ami nem állt érdekében az akkori vallási vezetőknek.
A szerelem nagy titka a dualitás.
Keressük a tökéletes párunkat, aki egyrészt ugyanolyan, mint mi, de egyben a pontos ellentétünk is. Ez a hajtóerő minden párkapcsolat felé. Legalább egyszer mindenki összeakad élete folyamán a saját duáljával.
Ha nincs létjogosultsága még a kapcsolatnak, akkor „nem jön össze”, vagy nagyon hamar véget ér és még jó, ha nem okoz maradandó lelki sérülést egyik a másikban.
A feltétele az együtt maradásnak, az azonos fejlődési szint. Mit szoktunk mondani egy kapcsolat elején? Ó Te pont olyan, Vagy mint én. Miért? Mert ezt szeretnénk a másikban látni. Aztán ahogy telik az idő, rakódnak a tapasztalatok szépen lassan lehullik a rózsaszín köd a szemünkről, sokszor alig néhány hét alatt. Ha nem, akkor szerencsénk van. Sok kapcsolatból hiányzik, vagy egy idő után elmarad a szeretet.
Dr. Gyökössy Endre "Bandi bácsi a szeretetről" c. könyvében nagyszerűen megfogalmazta:
Szexus: Szeretlek, mert enyém vagy
Erósz: Szeretlek, mert ilyen vagy
Filia: Szeretlek, mert társam vagy
Agapé: Szeretlek, mert szeretlek
Nem elhanyagolható az intimitás kérdése sem a párkapcsolatokban.
Akik azt állítják, hogy a szex csak a gyermekek nemzésére való, azok mintha azt mondanák, hogy az emberi száj élelemkapu és rágógép csupán, verset mondani, dalolni és fütyörészni nem illik vele. A szex nem célja, hanem eredménye kell, hogy legyen egy harmonikus, kiegyensúlyozott lelkületű párkapcsolatnak.
A misztikus irodalom részletesen foglalkozik a szeretkezés különleges értelmezésével, azzal, amikor a lehető legnagyobb az intimitás a spontán kreativitás, pedig a legteljesebb. A szex ilyen megközelítése túlmutat a nemzésen és a puszta gyönyörön, magasabb rendű érzelmeket, megváltozott tudatállapotot, "misztikus élményt" feltételez. Ez a tantrikus szerelem.
A legszebb, legtartósabb párkapcsolatok éppen ezért az igazi női-férfi barátságokból erednek. Mert igen is van ilyen. Szép és nemes rezgések futnak odavissza két ember között. Megközelítően azonos számú rezgések.
Ez az írás a teljesség igény nélkül készült. Csak kiragadtam néhány fontosnak vélt aspektust, mint a Genezis, a dualitás, kapcsolat az „égiekkel”, stb.
Még számtalan témában lehetne boncolgatni a kérdést, akár több könyv terjedelemben.
Végezetül újabb idézet Madách Imre: Az Ember tragédiája c. darabjából.
„Nem, nem, hazudsz, az akarat szabad.
Kiérdemeltem ezt nagyon magamnak,
Lemondtam érte a paradicsomról.
Sokat tanultam álomképeimből,
Kiábrándultam sokból, s most csupán
Tőlem függ, utam másképpen vezetni
Tudom, fel fog mosolyogni arcod,
Ha megsúgom. De jöjj hát közelebb:
Anyának érzem, óh, Ádám, magam
Uram, legyőztél. Ím, porban vagyok
Nélküled, ellened hiába vívok:
Emelj, vagy sújts, kitárom keblemet.”