Magyar népigyógyászat-Hogyan gyógyítanék
2014.04.17 16:20
„Az ember ezt, ha egykor ellesi,
Vegykonyhájában szintén megteszi. -
Te nagy konyhádba helyzéd embered,
S elnézed néki, hogy kontárkodik”,
(Madách Imre: Az Ember tragédiája)
Egészség.
Mily kifejező a magyar nyelv! E szó utal a Nagy, Kerek, Egészre, ami az Ember tökéletes megteremtését jelenti. Hiszen így vagyunk „kitalálva”. Hármas tagozódás. Test, lélek, szellem.
Valamikor nem okozott gondot, az egyensúlyt fenn tartani e „szentháromság” területein. Az ember ösztönösen tudta, hogy mire van szüksége. Mi táplálja, mi gyógyítja. Ma már csak az állatok képesek erre. Tőlük viszont méltóságon aluli lenne sokak számára tanulni.
Az „új” ember civilizálódott. Elfelejtette, sőt elvetette a természet adta lehetőségeket.
Konzerveket gyárt, melyekben adalék anyagok tucatjait halmozta fel, nem törődve káros következményeikkel, szintetizál és hirdeti, hogy „természet azonos” a termék. Pedig a természettel, csak a Természet lehet azonos.
De komoly hiányosságok vannak a gyógyítókkal is. Vagy nevezzük szimplán csak orvosoknak Őket? Egy biztos! Nem az embert kezelik, csak a tüneteket. Némelyik tudatlanságból, de akad bőven szándékos „szabotőr” is.
Valamikor csak beavatott emberek nyúlhattak beteg emberhez.
Figyelembe véve az egész(egy)séget. Vallásos ihletettségükben eszükbe sem jutott, hogy megbontsák azt. Papok voltak Ők, kik valóban a lélek templomának tartották az emberi testet. Aztán a középkorban lebontották ezt a szentélyt szervekre, molekulákra, atomokra. Felboncolták, szétdarabolták keresve benne az összetartó erőt, ami életben tartotta. Persze nem találtak semmit. Igaz addigra a hit is eltűnt. A papok helyett már csak papagájok, a közösségek helyett közönségek alakultak ki. A gyógyítás, úgy, mint a gyógyító anyagok egy el anyagiasodott világ eszközévé váltak. Többé nem az ember lett a fontos, hanem a profit. Hiába hangoztatják túlharsogva mindent, hogy a legfőbb érték az ember, már senki nem hiszi el, de nem is hirdetik meggyőzően.
A gyógyszergyárak feláldozták az embert a profit „szent” oltárán. Szó szerint, hiszen nem számít, hogy hányan és miben halnak bele. Sőt.
Még hozzá is segítik a beteget a mielőbbi „teljes gyógyuláshoz”.
Mindezt teszik tudatosan, célirányosan, kegyetlenül. Álszent reklámok mögé bújva hirdetik az „egyetlen” megoldást a problémákra. Ha mégis valami természetes anyagot használnak, azt felhígítják olyan koncentrátumra, ami már nem használ. A lényeg a szer neve, nem a hatóanyaga. A megoldás mindenképpen az lenne, ha újra visszanyúlna az emberiség az eredeti gyógymódokhoz. "Fűben, fában, vízben van az orvosság", tartja a mondás.
Alternatíva, pedig bőven van. Teák, külső, belső felhasználásra, fürdők, az akupunktúra, akupresszúra, a régen elfeledett köpölyözés, ami hallatán a fiatalok már csak mosolyognak anélkül, hogy tudnák, mit takar, a gyertyázás, kenőcsök, olajok és még sorolhatnánk a végtelenségig a lehetőségeket, hiszen problémánként akár többféle megoldás is létezik.
Rengeteg gyógynövény katalógus, értékes szakirodalom áll rendelkezésre.
Emellett igénybe lehet venni a természeti megfigyeléseket is.
Rendkívüli jelentőséggel bír például a Holdnaptár használata úgy a gyógyítás, mint a diéta területein. Nem is beszélve a kiváló természetgyógyász szakemberekről, akik valóban szívvel lélekkel gyógyítanak. Szerencsére egyre több van belőlük. Persze ebben a témában is vannak „töltelék” irodalmak, áldoktorok, hamis próféták, akik egy néhány hetes gyorstalpaló elvégzése után azt hirdetik és sajnos el is, hiszik magukról, hogy ők a profi gyógyítók. Rendszerint több kárt okoznak a betegnél, mint hasznot.
De maradjunk a hiteles embereknél. Szerencsére egyre több orvos adja be a derekát és változtat a szemléletén. Háziorvosok tucatjai írnak már elő homeopátiás szereket, kúrákat betegeiknek.
Saját tapasztalatból tudom, hogy minden „gyógyszert”, ki lehet váltani. Gyógynövényekkel, vitaminokkal kiegészítve komplett kemikália arzenált lehet lecserélni, természetes hatóanyagokkal, mellékhatások nélkül. Sajnos pont a kezelőorvosok nagy részével nem lehet konzultálni ez ügyben a beállítottságuk miatt.
Váradi Tibor így fogalmaz egyik természetgyógyászati témájú előadásában: „Nem azt kell nézni, mi van kívül, hanem mi nincs belül”.
Az immunrendszer felerősítése a legfontosabb cél, hiszen a szervezetnek saját önregeneráló képessége van. Ezt kell helyre hozni, ha nem működik jól, be kell indítani a védelmet. A fizikai test azonban csak a jéghegy csúcsa.
Sokat halljuk egy ideje, hogy pszichoszomatikus megbetegedés.
Mit is takar ez a fogalom?
„ , A pszichoszomatikus jelző olyan fogalmakra, folyamatokra vonatkozik, amelyek a lelki és testi folyamatok összefüggéséből jönnek létre. Leggyakrabban a pszichoszomatikus betegség kifejezésben találkozhatunk vele. Ezek a betegségek lelki eredetűek, de a testben megnyilvánuló kórfolyamatokból is kimutathatók.
Míg néhány esetben a lelki és testi tényezők összefüggése tisztázott, nagyon sok esetben ma még nem világos, hogyan okoznak a lelki problémák testi tüneteket”,- írja a Wikipédia. Pedig minden betegség oka lelki eredetű!
A belső lelki egyensúly felbomlásának a következménye. Szomorú tény, hogy külön vált a lélekgyógyászat a fizikaitól, hiszen ma már teljesen szelektíven kezelik az elme rendellenességeit a testiektől. Az agyat is, mint külön szervet kezelik, holott persze ennek a területnek is vannak „újkori” követői, sőt „úttörői”, kik nagyban akadályozzák a gyógyítást. Ideillő tipikus „modern” felfogás a következő: „Mi az, hogy egészséges ember? Pszichológusszemmel ilyen talán nincs is, legfeljebb mindenki másképp beteg.”
Vagy: „Ne aggódj az egészséged miatt! Elmúlik” De maradjunk továbbra is a pozitív megközelítésnél. Aki az egész embert szeretné gyógyítani, annak első sorban az egész embert kell analizálni egy diagnózis során. Ezt a célt szolgálják a különböző írisz, köröm, nyelv, arc, láb és kéz, diagnosztikák. Egy profi természetgyógyász számára nincs szükség kíméletlen mód-szerekre. Nem kell csöveket dugdosni a nyelőcsőbe, egyéb kényelmetlen helyeket nem is említve. Ebből láthatja a probléma fizikai területét, majd egy alapos „beszélgetéssel” kiderítheti a lelki okokat is. Itt elérkezünk a lényeghez, az asztrális gyógyításhoz. „Annak, aki a lélek titkaiba akar hatolni, láthatatlan belső sérüléseket akar orvosolni, első sorban önmaga által kielemzett rejtett disszonanciáktól nem szenvedő embernek kell lennie.”- írja Szepes Mária.
Az egyiptomiak az embert a Nagy Kilencnek nevezték. Kilenc rétegének megvoltak a pontos meghatározásai. A gyógyító beavatkozás alatt a kilenc sík fokozatosan megtelt isteni fényességgel, míg a testet teljesen áthatotta a lélek, a lelket a szellem és a szellemet Isten. Ez volt a gyógyulás, a beteljesedés, a minden káprázat megszűnése, a megváltottság, a tökéletes felszabadulás állapota. A pszichoanalitikusnak beavatottá kell válnia előbb. Beavatottnak lenni annyit jelent, hogy valaki nemcsak elméletileg ismeri a területet, amelyen dolgozik, hanem tudásával önmagát is átvilágítja. Hogy valóban gyógyítsanak, építsenek, azért amit szétzúznak, valami jobbat kell adni cserébe.
Az elfojtott nemi ösztön, a tudattalan vágyvilág, összeütközése az erkölcsi énnel, valóban oka számtalan betegségnek, neurózisnak, tragédiának, boldogtalan összeomlásnak, de nem indokolja meg az egész életet. Ezen az alapon védekezni, ártani nem lehet. Amikor leszedjük az erjedő, álarcos bilincseket, sokszor a meglévőnél nagyobb bajokat idézünk elő. Ha egy langyos házasságban élő tisztességes asszonyt gátlástalan szajhává teszünk, nem biztos, hogy meggyógyítottuk őt. Sőt valószínűleg még nagyobb bajok közé lökjük.
De ha gyengéd szeretettel ráébresztjük helyzetének lehetetlenségére, akár a házasságát is rendbe hozhatjuk anélkül, hogy a moralitásában csorba esnék.
De itt van a társkapcsolati függőség problémája is.
Számtalan betegség kiváltó oka lehet, ha nincs önkontroll.
Még egy dolog a végére.
Az organizmus önmagában nem betegszik meg. Bármi probléma üti fel a fejét, a testi diagnózis mellett mindig meg kell vizsgálni a lelki okokat is.
„Egy szervezet addig marad egészséges, amíg tudata ellátja és hordozza valamennyi testrészét és szervét. Ahol visszavonul, mert nem akar többé szembenézni az adott szerv által képviselt témával, betegség alakul ki. Ezért is lehetséges a betegségek tüneteiből a háttérbe szorított tudati témára és az ehhez tartozó életfeladatra következtetni.
Ha valaki kiszorít bizonyos témákat, kérdéseket az életéből, egyre több beteg rész keletkezik benne és egyre nehezebb lesz az élete. Ha a tudat egészen kivonul egy adott területről, mert az érintett teljes mértékben felad egy problémát, a szerv felmondja a szolgálatot. Ha a lélek egészen kivonul a testből, halálról beszélünk, ami gyakran már az érintett életében fokozatosan bekövetkezik.”
Rüdiger Dahlke