Lélekgyógyászat

Mi is a lélek?

Ezen a ponton lehetne sok szempontból okoskodni, meghatározni, rezgésekre hivatkozni, a Teremtést emlegetni, stb.

De minek?

Véleményem szerint egyáltalán nem fontosak az átlag ember számára ezek az információk. Teljesen mindegy a napi tevékenységek közepette, hogy hogyan keletkezett, hogyan működik a lélek metafizikai szempontból. Még csak nem is tartozik az általános műveltség körébe.

Ha mégis "beesik" egy ilyen információ, azt szinte perceken belül elfelejti mindenki, ami bizonyítja, hogy nincs létjogosultsága az ember életében ezeknek a "tanoknak". Hiszem, hogy egyszer mindenki elér egy olyan szellemi szintet, amelyen már önmagukat fedik fel ezek a dolgok. Addig meg még rengeteg dolgunk van a lélek ápolásával, gyógyításával higgyétek el. Ezen elmélkedni üres, szinte értelmetlen filozofálgatás csak. Olyan, mint a kobold kincses korsója. Ha gondolkozol rajta, elillan. Gyakorlatilag megfoghatatlan, mint Isten, vagy a Teremtés, akin, vagy amin szintén nem gondolkodni kell, hanem érezni a jelenlétét és a lényegét. Ezt kellene gyakorolni értelmetlen, bonyolult analízisek helyett. 

Sokkal inkább a lélek betegségével kellene törődni.

Érezni, érezni, érezni

Az átlag ember lelke beteg. Akié nem, az nem az átlag. Ők az igazi gyógyítók, akik viszont rendszerint nem érnek rá az átlaggal gyakorlatban foglalkozni, mert tanítani próbálják embertársaikat a lélekgyógyászat tudományára. Ez egy 22-es csapdája.

Sok iskola, tanfolyam, különböző szerveződés foglalkozik a lélekgyógyászat oktatásával, de csak elméleti szinten. Ezekből, az iskolákból a tanulni vágyók nagy része eltávozik idő előtt, mert tudat alatt érzik a lelki éretlenséget önmagukban, vagy, hogy másokon segíthessenek, vagy egyszerűen csak hiányolják a gyakorlati oktatást, vagy csak anyagi haszon reményében tanulnak.

Az elmélet csak üres fecsegés gyakorlat nélkül. Valamikor a szakmákat is egy másik mester mellett tanulta az inas, majd a kijelölt idő végén egy un. mestermunkát kellett bemutatnia. Persze a lélekgyógyászat nem ilyen egyszerű. Az ember lelke nem kísérleti nyúl, ami vagy meggyógyul, vagy nem.

Ezért veszélyes az a törekvés, ami ma egyre inkább teret kap. Ma már mindenki gyógyít mindenkit. Erre a legdurvább példa a dianetika, ami a szcientológiai egyház alap elve, elmélete, ahol kifejezetten az átlagembert képezik arra, hogy beletúrjon a másik lelki, gondolati világába felelőtlenül, gondatlanul felszínre hozva, reaktiválva rejtett aberrációkat, betegségeket, persze jó pénzért. De ez a jelenség nem csak erre az "egyházra" (Istenről szó sem esik benne sehol) terjed ki, hanem világ  méretű. Egyik beteg "gyógyítgatja" a másikat. A végeredmény pedig egy még betegebb ember.

A hivatásos "lélekgyógyítók" (pszichológusok, pszichiáterek) nagy része pedig hit nélkül valók. Kevés közöttük az olyan, aki valóban hiszi a lélek létezését. Ők az igazi "mechanikus" dokik. Ők gyógyszerezik be a beteget, nyilvánítanak őrültnek minden szellemi beállítottságú embert, operálják a homloklebenyt, engedelmes géppé alakítva ezzel az embert, ahelyett, hogy mélyreható lélekvizsgálatot végeznének az egész ember, a hármas tagozódás figyelembe vételével.

De legalább ilyen sok kárt okoznak a bot csinálta önjelölt sarlatánok. Akik elvégeznek néhány hetes "gyorstalpalót" és rohannak "gyógyítani", megesküdve, hogy csak ők tudják az egyetlen módszert a bajodra.

De ne menjünk messzire.

Ha csak megkérdezi valaki a másikat a hogyléte felől minden figyelmi koncentráció nélkül, már az is komoly károkat okozhat, hiszen egy ilyen kérdés folyamatokat indít el az emberben, és ha nem reagálják a választ kellő képen le, akkor tulajdonképpen aktiváltunk egy elnyomott érzést, problémát.

A legveszélyesebbek a depresszióban szenvedők "jóakarata", aki egy másik beteget próbál "meggyógyítani". Ők ugyanis arra hivatkozva, hogy "ismerem a bajod, ezt én is átéltem már", egy ál együttérzésben részesítik a szenvedő alanyt, együtt sírva vele a másik nyomorán, ezzel még mélyebbé téve az illető depresszióját. Nem ritka, mikor tudatosan, kihasználási célból teszik ezt, kapcsolatot, szexuális helyzetet, anyagi támogatást remélve "jutalmul", ami sokszor be is jön. Mindenki ismeri, hallotta már a számtalan eset egyikét, másikát.

De a legtöbbször a meggondolatlan felelőtlen "segítő készség" árt. Itt igazán érvényes, hogy a "pokolba vezető út is jó szándékkal van kirakva".

Nem nagy művészet kell ahhoz, hogy egy párkapcsolati gondokkal küzdő, emiatt depresszióba eső, amúgy tisztes családanyát, gondos háziasszonyt, szerető feleséget gátlástalan szajhává tegyünk. Elég, ha egy kis "együttérzéssel", néhány célirányos vigasztaló mondattal ráébresszük a lehetetlen helyzetére, "megszabadítva" őt a korlátaitól, amik eddig visszatartották. Ugyanez vonatkozik a férfiakra is. Könnyű elcsábítani egy megkeseredett kihasznált, lelkileg meggyötört embert. Elég, ha csak egy ál kontrasztot mutatunk neki és máris az "ölünkbe hull" egy engedelmes mindenre képes bábjátékos. 

Mindenki lelkiismeretére bízom e dolgok megítélését.

2015. július 14. Balatonszemes