Bírálat
2017.11.06 07:30
"-Tudnod kell, -szólalt meg az apja-, hogy mindig az bírál majd, aki semmire nem vitte. Pózol, kiabál veled, hibát keres, megszégyenít, ellened hangolja még a saját környezetedet is. Attól sem riad vissza, hogy akár saját ivadékaid áthangolja, manipulálja. Mögötted nyáladzik, nehogy kiderüljön az ő hitványsága. Amikor szembe fordul, persze előtte megtörli a száját. Irigy. Szegény feje! Mert neki nem adott aranyrudat az élet! De hiszen, minek is adott volna? Csak, hogy eldicsekedhessen vele? Neki egyedül a szája a lehetősége. Kizárólag azzal érezheti magát különbnek a másiknál, mert azt hiszi, az a legfontosabb dolga, hogy ő különb legyen! Nem tudja, hogy se gondolata, se ereje nincsen. Ha tett volna, valaha egyetlen hasznosat is az életében, tisztelet ébredne benne, amikor valakit keményen dolgozni lát. És elfogadja, sőt örömmel látja, akár annak a sikerét is. Ugyanis a jó embereket örömmel tölti el mások boldogsága. De őt nem. Ő hangos ítéletet mond, mert legbelül maga iránt elégedetlen. Mert maga felől sokat gondolt! Aztán megsértődött, mert a sorsa néhány év alatt megelégelte a gőgöt és a fennhéjázást, s elbontotta a saját magának fából emelt és kőnek hazudott dobogót a talpa alól. S most haragszik a világra. Ezért bántja azt, akié a tettei okán megmaradt."