Angyalszárnyon jön az éj

Illetve nem az éj, hanem az örök világosság. Az éj, csak néhány pillanat, vagy óra fizikai értelmezésben., kinek-kinek, szellemi szintje szerint. Az alacsonyabb szinten létezők, át is "alhatják" a köztes lét ezen szakaszát, tudattalan mély, alvásszerű állapotban.

Majd felragyog minden, soha, földi szemmel nem látható fényességgel. A tudat kitágul, és érzékelni kezd. Az eltávozott lélek meglát, megérez minden körülötte lévő tárgyat, lényt, emberi érzéseket. 

A legtöbb ember a halála után végignézi a saját temetését. Pontosan azért, mert ott van lehetőség belelátni a megjelentek érzésvilágába. Itt már nincs hazugság, képmutatás, álszentség.

A "kaszás", a halál nem létezik. Ezt csak a tudatlan ember képzelete formálta, alkotta meg, az egyházak, vallások "segítségével", ijesztgették, riogatták az embereket, ezzel lassan elérve a totális félelmet minden ember lelkében, így zsarolva ki tőlük az anyagi javakat, adókat, dézsmát., tizedet. 

Léteznek ellenben az angyali hierarhia bizonyos lényei, kiknek az a dolguk, hogy elvezessék az ember lelkét, a megfelelő helyre. Megóvva az ellenerők támadásától, átkísérve a köztes lét ezen szakaszán.

Hiszen ebben a tudattalan, alvó állapotban könnyen elfoglalható egy sötét lény által. Ezt a megszállást akadályozzák meg a halál angyalai, kik mellesleg nagyon szépek. 

Néha, bizonyos esetekben már egy évvel a halál bekövetkezte előtt ott találhatóak az ember körül.

Néha, ha "úgy van írva", ők rendezik meg a lélek eltávozásának körülményeit. (baleset, betegség, stb.)

Hogy milyen élményben van része a léleknek a halál beállta után, azt a saját hitrendszere dönti el. Ki-ki a saját hite, vallása szerint "részesül" a szeretet áldásában, élményében. Szeretet, ami felüdít, gyógyít, regenerál.

Aki semmiben sem hitt élete folyamán, az egyszerűen "átalussza" a bardó különböző szakaszait, kivéve a "számonkérés", megtisztulás tanulságát, amely időszakra tudatra ébred, ha akarja, ha nem. Ez kötelező "gyakorlat", amit egy lélek sem hagyhat ki, hiszen itt tisztul le a leélt élet tanulsága, hibái. Aztán visszazuhan a tudattalanságba, míg a hierarhia eldönti, hogyan tovább. 

Akinek nincs hite, joga sincs saját sorsa felett dönteni. A másik ok, hogy csak a szellemi tudás marad meg a halál után, minden fizikai tapasztalat, intellektuális tudás elfelejtődik, ahogyan a csecsemő is elfelejt három éves koráig minden szellemi élményt, tudást, tapasztalatot. Legalábbis a nagy többség egyenlőre.

Ezzel a blokkolással akadályozzák meg, hogy bármiről dönthessen. A tudattalan lélek, nem okozhat zavart a rendszerben.

A dolog érdekessége, hogy a születés ugyanolyan lelki trauma "odaát", hiszen erről már van tapasztalata a léleknek és rendszerint nem jók. Hogy a földi létben nem emlékezünk semmire, az a "jótékony" felejtésnek köszönhető, ami ott viszont nincs. A halálfélelem a körülmények miatt kelt félelmet, hiszen általában kínzó betegség, vagy erőszak végez az emberrel, ami érthetően nem kellemes élmény. Semmi egyéb ok nincs a félelemre. Mégis a halálfélelem az oka a legtöbb szellemi zavarnak, elmebajnak. 

Végezetül egy fontos dolog.

Az emberi lélek szép, és jó. Hogy mégis gonoszkodunk, bántunk, ártunk másoknak, az a szeretet hiányából fakad. Minden abnormális viselkedés, egy segélykiáltás a szeretetért.