A tudatosság és a valenciák kapcsolata
2017.11.06 07:05
Mint tudjuk, a Teremtés a jelenben zajlik. Az ember viszont hajlamos "kicsúszni" ebből az állapotból. Vagy hátra a múltba, vagy előre a jövőbe, függően attól, hogy hol járnak a gondolatai, fantáziája. Erre valamilyen szinten szükség is van, hiszen így lehet feldolgozni a múlt behatásait, vagy tervezni a jövőt. Ez így egészséges és célszerű.
Azonban van egy másik véglete, amely káros lehet a lélek állapotára. Ha túlsokat rágódunk, kesergünk, gyászolunk, akkor leragadunk a múlt fogságában. Ha túl sokat ábrándozunk, fantáziálunk, merengünk cél nélkül, akkor a jövő állapota tart távol a jelentől.
Ezekből az állapotokból egy egyszerű módszerrel lehet kikerülni. Ha felismeri az egyén a kicsúszás tényét, akkor a figyelmét a környezetére irányítja, megnézve aprólékosan mindent maga körül. Meg is lehet nevezni a dolgokat az alaposság kedvéért. Ez az egyszerű gyakorlat, néhány másodperc alatt visszaránt a jelen pillanatba.
Egy másik lehetséges verziója a jelenből való kicsúszásnak, amikor egy szerepet vesz fel az ember. A leggyakoribb szerepforma a gyermek-szülő kapcsolat. Ez kialakulhat családon, párkapcsolatokban, sőt munkahelyen is. Mikor egyik a másik fölé "kerekedik" akkor felveszi a szülői valenciát, leszorítva ezzel a másik felet, a gyermekibe. Ritka, amikor egyenlők a felek és nem is vezet jóra, hiszen mindkettő szeretne az előnyösebbnek ítélt szülőibe kerülni, ez viszont vitába, veszekedésbe fajul, míg valamelyik le nem "győzi" a másikat.
A lényeg, hogy ilyen esetben is megtörténik a "kicsúszás". Az egyén elveszíti a teremtés képességét arra az időre, amíg benne van a szerepében, akár önként tette, akár bele kényszeríttették. Ebből az állapotból viszont nagyon nehéz kikerülni, hiszen rengeteg emócióval, adott esetben indulatokkal jár. A megoldás, hogy amint megszűnik a szituáció, haladék nélkül meg kell kezdeni a fent említett gyakorlatot. A baj, hogy amíg az egyik egyén a "szülő" győztes pozíciójában lép ki a dologból, addig a másik "gyermek" vesztesként éli meg a történteket, így legfeljebb ő az, aki segíthet magán a módszerrel. Egy "győztest" nem nagyon lehet rávenni, hogy mondjon le a kiharcolt helyzetéről, így inkább a másik félnek nyújthat a dolog megnyugvást.
A valenciákról részletesen Eric Berne tesz említést az "Emberi Játszmák és a tranzakció analízis" című munkájában.