A duál párokról 2.
2017.11.06 07:06
1. BEVEZETŐ
Lélek párok, ikerlelkek, duális lelkek. Ezekkel a kifejezésekkel emlegetik leggyakrabban azt a jelenséget, amikor két ember eleve elrendelt módon egymáshoz tartozik.
Egymásra hangolódva azt tapasztalják, hogy érzékelik egymás, minden érzését, hangulatát, akár a Föld másik oldaláról is.
Sajnos személyes tapasztalat, hogy az érzékelésben először a negatív érzetekkel kapcsolatos jelek jelennek meg, és csak jóval később, egy bizonyos szintű harmónia kialakulása után jön a pozitív érzelmek kisugárzásának érzékelése, de az emberi természet már csak ilyen.
Az Univerzum dualitása adja az alapot azon elmélethez, miszerint minden lélek nő és férfi jelleggel teremtetik.
2.MI IS AZ UNIVERZUM DUALITÁSA?
Az Atya, és az Anya.
Isten és az ő Párja, kinek a megtermékenyített megnyilvánulása, maga az anyagban megnyilvánult Természet.
A Természet.
A természetben az ember számára megjelenő legmagasabb szimbólumuk a Nap és a Hold.
A Nap a kiáradó, a teremtő Erő, a Fény, a világosság, a meleg, a fáklya, a Forrás, a gondolkodó férfierő.
A Hold a befogadó, mely az érzelem, a gondoskodó anya megtestesítője.
A kettő egymás nélkül nem létezhet, hiszen ha nem lenne Anya(g), úgy az önmagát osztó, az önmagát kiterjesztő és a teremtményekkel azonosult Istenség nem tudatosulhatna a tudatos teremtményei tudatában, Így nem kapna Isten visszajelzést a saját létezéséről. Tehát, már a teremtésben is tapasztalható az ütközés élménye, mely alapja az én élménynek.
Az emberi én tudat is az ütközés élménye révén alakult ki, miszerint az öt érzékszerv beleütközik az anyagba valamilyen formában, így érzékelvén a testünket és az azt körül vevő világot.
Még a szellemi érzékelés is az ütközés élményén alapszik hiszen ott is az történik, hogy a tudat ütközik a "megfoghatatlan", vagy felfogható fogalmakba.
Régi beavatási rituálék alapja volt az a tény, hogy a beavatandó egyént elzárták valamilyen formában (élve eltemettetés, barlangba zárás, vagy a vízkereszt révén) az őt körülvevő világtól, aminek eredménye képen beindult a hatodik, a szellemi érzékelés az elmében az ember számára meg nem nyilvánult világgal.
Ezt elfogadva már magától értetődőnek tűnik a tény, hogy az emberi lélek is duálisan teremtetik.
Bár a Biblia úgy írja, hogy "Férfinak és nőnek teremtette őket", pedig az eredeti írásban úgy szólt a fáma, hogy "teremté a nősférfit", azaz, a duál lelket, mely mindkét nemet képviselte egyazon lélekben.
Vagy egy hibás fordítás eredménye képen, vagy szándékos elírás okán, nem az utóbbi került a Szentírásba.
Ugyanakkor ellentmondásba is keveredik saját magával, mert később így nyilatkozik: "Azáltal, hogy a férfi és a nő emberi természetét a saját képmására teremti"
A saját képmás viszont a teljes dualitást kell, hogy tükrözze. E nélkül, csak fél lélek lenne az emberé, és feltételezhető lenne, hogy a nemiség kialakulása, csak a "vak véletlen" eredménye. Véletlenek márpedig nincsenek. Ráadásul ez ellentmondana az isteni tökéletességnek is.
Valamikor a kezdet kezdetén egy és ugyan azt az individuumot jelentette, de a bukás által kettévált. Ez lehet minden párkeresés alapja, minden lelki, szexuális vágy mozgató rugója.
Az ember folyamatosan a másik felét keresi, kutatja inkarnációkon át.
2.1 Duál pár, iker pár
Mit is jelentenek ezek, és hogyan működnek az életünkben?
Rég megszokott „jól működő” kapcsolatok veszítik el a talajt, és repülnek ki alólunk egy „váratlan” találkozás alkalmával, mikor úgymond „megbolondulunk”, irracionális módon gondolkozunk, cselekszünk.
Vagy inkább repülünk? Méghozzá felfoghatatlan hypersebességgel? Ami 10 vagy akár 20 évig természetes volt, az pár nap alatt képes megváltozni, mert az új valóság felülírja a régit.
Elkezdünk a szívünk szerint élni és ez másfajta valóságot, teremt körénk. Konfliktusba kerülünk amúgy harmonikus környezetünkkel, és senki nem érti, mi történik velünk, a legkevésbé saját magunk.
A felismerésig egy elme vezérelt életet életünk, ám amint ez a csoda bekövetkezik mindkét részről, onnan már a szív diktálja életünk ritmusát. Persze ennek alapfeltétele, hogy mindkét fél felismerje a másikban önmagát. (Ez is okozhat többek között szívritmuszavart, ha nem egyezik mindkét fél tudata a felismerést illetően.)
Ám, de!
A duál pár nem arra való, hogy elszakítson eddigi társunktól, s nem is arra, hogy mentesítsen a kapcsolati nehézségek alól.
Olyan terv nincs, ami ne legfelülről jönne. Olyan legfelső terv sincs, hogy kénytelenek vagyunk egy unalmas, elhanyagolt, szürke párkapcsolatban élni, sem olyan, hogy egyszer csak megérkezik a mindent felperzselő, örök időktől hozzánk tartozó duál pár kapcsolatunk, és feldúl mindent, amit addig valakivel felépítettünk.
Ha betelik egy korszak az életünkben, akkor az magától véget ér ha akarjuk, ha nem.
Általában 45-50 éves korig következik ez be. Azért van ebben a korosztályban annyi sok válás, szakítás.
Gyakorlatilag végig vittek egy családi tervet, felnevelték a betervezett gyereket, vagy gyerekeket, és megszűnik egy funkció a felek életében. Ez persze nem törvényszerű, csak gyakori jelenség. Az igazság, hogy ettől kezdve kellene egyébb, főként szellemi feladatot felvállalniuk közösen.
Bár ezt nem szokták egyszerre érezni, így előfordul elég gyakran, hogy az egyik fél nem akarja ezt a tényt tudomásul venni, és ez sok gyötrelmet, keserűséget eredményez mindkét félnek. Különösen, ha az egyikben ott van a társfüggőség. Ami elég gyakori.
Természetes, hogy a sorskönyv álltak megírt karmikus kapcsolatok az elsők. E nélkül nem célszerű és nem is érdemes a duális kapcsolatba belebonyolódni, még, ha rá is lelünk.
Persze az idő előtti felbukkanásnak is van célja. Semmi sincs véletlenül, cél nélkül.
Ha idő előtt megtaláljuk, akkor legfeljebb egy szép baráti viszony legyen belőle, ami később megváltozhat, ha a körülmények végre összeállnak.
Saját tapasztalat, hogy amikor az ember le tudja a "kötelező gyakorlatokat", akkor egy kiüresedett lelki állapot uralkodik, később hiányérzettel teli vágy vesz rajta erőt. Ez az érzésvilág, már a duál szerelmet készíti elő.
Majd elkezd kutakodni, keresgélni, eleinte ösztönösen, majd egyre tudatosabban.
A közös felismerésnek viszont vannak szellemi feltételei. Ilyen például a megközelítően azonos szellemi szint, hiszen gondoljunk csak bele milyen összhang, lenne egy, még alacsony rezgésszinten létező lélek, és egy magasabb szellemi régiókban szárnyaló lélek között. De nincs is nagyon példa rá, hogy ilyen esetben "összefutnának" a lélek felek.
A második feltétel, a morális, letisztult életvitel minkét részről. Az egyesítés után már nem hibázhatnak külön-külön, de együtt sem. Az égiek már nem nézik el ugyanazt a hibát egyiküknél sem, amit addig még egyénileg el lehetett követni és bár konkrétan nem Ők büntetnek, de visszaüt karma formájában.
A harmadik, talán a legfontosabb feltétel Krisztus követése, tanításainak betartása, hiszen ez biztosítja, hogy tudatszintünk, morálunk ne essen vissza a problémák hatására, a közös megpróbáltatások végett egy korábbi szintre.
A negyedik feltétel a feltétel nélküli szeretet egymás iránt.
Az első találkozás.
Ez egy mindent elsöprő, érthetetlen nagy erejű esemény, amely minkét lélek számára örök élmény lesz.
De, térjünk ki erre részletesebben is
Az első találkozáskor még érzés- szinten működik minden. Ösztönösen megérzik, az összetartozást, az égi kötést. Ekkor éri mindkettőjüket az a bizonyos villámcsapásszerű élmény, ami abból a bizonyos szikrából jön elő, amitől beindul ég és föld. Csak egymást látják, megszűnik a világ körülöttük. Átélnek minden érintést, mozdulatot, a másik fizikai valóságát, hiszen eddig nélküle kellett létezni.
Túl, az első sokkhatáson aztán szépen lassan kialakul a "normális" kommunikáció.
Érdekes az a jelenség, amikor úgy érzik, mintha mindig is ismerték volna egymást, de ez így is van. Jellemző továbbá a kommunikáció is. Olyan természetességgel beszélgetnek, mintha soha nem akarna elfogyni a mondanivaló. Sőt, ha előfordul, hogy el kell válniuk rövidebb, hosszabb időre, akkor az újratalálkozásnál szinte ott folytatják a beszélgetést, ahol egykor abba hagyták.
Végtelen türelem és szeretet jellemzi a kapcsolatot.
De mi is az a szeretet?
Kohézió, amely minden atomot, részecskét egybe olvaszt.
A magyar nyelvben talán a legkifejezőbb fogalom. A szer, amely etet, hiszen tápláléka testnek, léleknek, szellemnek. E nélkül a „szer” nélkül előbb, utóbb elpusztul minden organizmus.
Erre utal a bibliai ima egy mondata is, miszerint: „minden napi kenyerünket add meg nekünk ma”
Ezt a szimbólumot hordozza fizikai síkon a kenyér is, az élet, a szeretet jelképét, hiszen nap mint nap szükségünk van annak magunkhoz vételére.
Mára már elcsépeltük e szó fogalmát, mint a barátságét is, ma már mindenki „barát”, aki egy közösségi oldalon felregisztrál, és mindenkit „szeretünk”, aki a „barátunk”, szinte válogatás nélkül.
Hol van ma már a mély, igazi tartalma ezeknek a szavaknak? Pedig a kettő nagyon is összetartozik, mint a szerelem és a szeretet is, mely fogalmakat az emberek sokszor, főleg lelki fejlődésük kezdeti szakaszán, össze szoktak téveszteni egymással.
Az emberi szeretet, mint annyi más, azonban múlandó, és különböző szinteken működik.
Dr. Gyökösi Endre, "Bandi bácsi a szeretetről” c. művében, így ír e témáról:
„Szexus: Szeretlek, mert enyém vagy
Erósz: Szeretlek, mert ilyen vagy
Filia: Szeretlek, mert társam vagy
Agapé: Szeretlek, mert szeretlek”
Persze, ez nem ilyen egyszerű folyamat, mint a fenti idézetből következtetni lehet, nem egyenletesen végbe menő fejlődési ciklusokból áll, hiszen ennek az útnak a bejárása sok-sok élet, rengeteg tapasztalat, lemondás, árán valósul meg.
3. A SZEXUS
Nem egy állandó értékű jelenségről van itt szó, hanem egy mindig változó, ingadozó, a körülményektől nagyban függő érzés világról, amelyet érdektől, egótól, nemi vágyaktól átitatott jellemünk alakít szüntelen. Az ember hajlamos mazochisztikus játszmákra is, csak hogy kiharcolja magának a függőség tárgyától a figyelmet, a szeretetet, hiszen a szeretet is egyfajta energia, ami éltető hatású. És itt a lényege ennek az önkínzásnak, ami nem más, mint a társfüggőség. A szeretet alacsonyabb tudatszinten narkotizál, függőséget okoz. Számtalan öngyilkosság, tragédia volt a következménye már a hiányának, vagy a félreértett viselkedésnek, amit szeretethiánynak tudtak be. Az emberi játszmák nagy része, mint Eric Berne tanulmánya, terápiája is utal rá, a szeretet, a figyelem „kivívása” a célja. Minden abnormális viselkedés, kiáltás a szeretetért.
Számtalan sorskönyv íródik erre a szisztémára és játsszák végig nem ritka esetben egy életen át, tele tragédiákkal, nehezen elviselhető terhekkel amúgy is nehéz életútjukat. Sokan nem tudják még ezen a szinten megkülönböztetni a szeretetet, a szenvedélyektől és ebből adódnak az élet nagy konfliktusai.
Ezen a szinten még gyakori a vad szexualitás, perverziók. Nincs becsülete se nőnek, se férfinak. Csak az érzékek kielégítése számít.
3.1 Az Erosz
A kifejezés önmagáért beszél. Viszont ez már egy behatárolhatóbb kategória, jellegéből adódóan. Szexuál -pszichológusok ezreinek nyújtanak biztos munkát a társfüggők, akik zsarnoki módon terrorizálják, zsarolják környezetüket, de különösen partnereiket, házastársaikat.
Csak néhány azokból a kisded játszmákból, amivel szeretetet próbálunk kicsikarni kiszemelt áldozatainkból:
Siránkozunk, kioktatunk, visítozunk, kiabálunk, könyörgünk, alkudozunk, védelmezünk, vádolunk, üldözünk, menekülünk. Rábeszélünk, kibeszélünk, igyekszünk bűntudatot kelteni, csapdát állítunk, ellenőrzünk, duzzogunk, hatalmi játszmákba kezdünk. Ultimátumot adunk, feláldozzuk magunkat, megtagadjuk, hogy feláldozzuk magunkat, gyámoltalannak mutatkozunk.
Mosolyszünetet tartunk, kedveskedünk, hazudozunk, apró aljasságokat követünk el, jókora „disznóságokat” művelünk, öngyilkossággal fenyegetőzünk.
Meggondolatlanul dobálózunk a nagyobbnál nagyobb sértésekkel, szeretkezünk, visszautasítjuk a szeretkezést, bántunk, elítélünk, csodáért imádkozunk.
Oda megyünk, ahová nincs kedvünk, otthon tartjuk, bezárjuk, kizárjuk, elköltözünk tőle, majd összeköltözünk vele, móresre tanítjuk, makacskodunk, beadjuk a derekunkat, megpróbáljuk féltékennyé tenni a másikat , megpróbáljuk megfélemlíteni, faggatjuk, zsebekben turkálunk, fiókokat kutattunk végig, próbálunk a jövőbe látni, a múltban kutakodunk, egyszer és mindenkorra lezárjuk az ügyet, aztán újra lezárjuk, majd újból lezárjuk...
Persze túlnyomó részben elsikkadnak az ismeretlenségben, eltűnnek a süllyesztőben az esetek, nem jutnak el a terapeutához, maguk próbálják jól- rosszul megoldani sorsukat, és ebből ritkán születik jó megoldás. Pótcselekvésekre „kényszerülünk”, alkoholba „mártjuk”, szexbe bújtatjuk, „önkéntes áldozattá” alacsonyítjuk le mi, a társadalom hétköznapi tagjai a szeretet szent érzését.
Az egyházak egy része is kiforgatja a lényegét, érdekeik szerint magyarázva a szeretet „szükségességét”, nem kevés fenyegetést rejtve dogmatikus tanaik közé, annak hiányát illetően, mintha csakis és kizárólag az egyén egyszerű akaratán múlna a szeretet jelenléte.
3.2 A Filia
Ez egy jóval nemesebb „szint” már, a görög mitológiában a legmagasabb jelentéssel bír, de még benne rejlik az érdek, a társfüggőség, az ego. Philemon és Baucis megható, szép története azonban reményt ad a függőségek, érdekek levetkőzésére, a kötöttségektől való megszabadulásra.
Egy nagyon szép és eredeti gondolat egy magyar sláger szövegében: „minden árny próbál, és minden fény formál” (Zséda: Valahol) Ez kifejezi a sötétség embert próbáló hatását, azt, hogy minden negatívumtanítás is egyben, és a fény teremtő erejét, amely létrehozza a jelen, a jövő szép, értékes dolgait, élményeit. És itt ezen a szinten ez a tétel feltétlen igaz.
Itt már nagyobb arányban van jelen egy gazdagabb érzésvilág, dominálóbb a testiségnél, nem ritkán feladva azt, az előző javára. Sok párkapcsolatban jelentkező probléma, hogy az egyik fél még az érosz szintjén mozog, míg a másik már Filiánál tart.
3.3 Az Agape
Ha megnézünk két idős embert, akik karonfogva mennek, ott még jelen van valamilyen érdekeltség. Általában, aki karol, az támaszkodik lelkileg is, vagy bármilyen más szembonból a másikra. A mozdulat önmagáért beszél, hiszen kapaszkodik a másik emberbe. Ott még a Filia van legfeljebb jelen, de, ha kézen fogva mennek az utcán, ott biztos, hogy a szeretet is jelen volt, van és marad is, míg él az egyik. Az összetartozásé, az együtt érzésé a mozdulat. A veszteségtől való félelem már csak a másik fizikai lényére korlátozódik. Már nem az anyagi feltételek játsszák a szerepet, csak az érzelmeké. Nincs játszmázás, a másik manipulálása ezen a szinten. Ha pedig eltávozik, akkor a másik is követi viszonylag rövid időn belül.
Miért is?
Mert aki elment, az kivonja a szeretetenergiáit a szeretett közvetlen környezetéből, akit nem éltet a régen megszokott meleg érzés, ami évtizedeken át kölcsönösen áradt közöttük, ezért inkább követi őt. Ez talán még inkább a Filiához tartozik, de már mindenképen benne van az Agapé hatása is. Ez már a krisztusi szint kezdete, amely érdek nélkül való. Itt már beteljesül minden, ami emberi kapcsolat szempontjából szóba jöhet, mint teljesség. Szerelmes dalok, és versek ezrei zengik a dicsőségét, bár a szerzők közül elég kevesen élik át a valóságban. Ezért is születik annyi giccses alkotás, úgy filmek terén, (szirupos sorozatok) mint leírt, vagy eldalolt formában.
Érdekes megfigyelni, hogy az átlagember pubertás korától kb. 45-50 éves koráig "lejátssza" ezt a négy szakaszt. Persze ez is fejlődés függő, hiszen van, aki leragad a szexusnál egész életére, de olyan is akad, aki az Agapéig is eljut. Az "átlag" azonban legfeljebb a Filiáig képes fejlődni.
Adni vagy kapni a jobb?
Nem szabad elfelejtkezni az adás-kapás viszonylatáról sem.
Fontos, hogy az egyenlő arány meglegyen a két pólus között. Aki ad, az kapjon is egy társkapcsolaton belül, mert ha ez felborul, az nem vezet jóra, akkor előbb, utóbb felborul minden, ami a kapcsolathoz tartozott.
Tartózkodni kell a felesleges áldozatoktól, a túláradó adakozástól, mert a túl sok „adomány” megalázó lehet a másik fél számára.
Viszont tudni kell elfogadni is, mert aki nem akar befogadni, az kiáradni sem képes őszintén, és aki nem képes kiáradni, az adni sem tud igazán, jó szívvel, csak érdekből, számításból. Annak, pedig már semmi köze a szeretethez.
Le kell győzni kitartó munkával az önimádat sötét árnyképét önmagukban, hiszen míg jelen van, addig más nem is létezik számukra. Le kell tudni küzdeni az érdekek kísértetét, hogy önzetlen lehessen az adakozás. Akinek fejlett az érzelmi intelligenciája, annak ez persze már nem okoz gondot. Azonban hosszú az út odáig. Rengeteg megpróbáltatás, nehézség és nem ritkán kudarc kíséri a fejődni vágyó embert. Könnyen vissza lehet esni egy bukás révén, sokszor mélyebbre a már elért szintnél.
Amit a vallások hirdetnek a szeretetről, az már inkább egy remélt, elért végkifejlet, ami elérhetetlennek tűnik a hétköznapi ember számára, így sokszor tudomásul veszi ugyan, de meg sem próbálja végig vinni. Inkább választja, a még nehezebb utat, ami mint tudjuk a tapasztalat, által nevel, tanít, rászorít a fejlődésre.
Ha nem ismeri fel a párját a másik.
Átmeneti tragédiaként élheti meg az egyik fél, azt az állapotot, mikor a másik még nem ismeri fel. Az egyik már látja a másikban égi párját, de a másik még vak, nem érzékeli a valóságot. Ez kegyetlen gyötrődéssel járhat, hiszen a felismert tény kínozza a tudatosabb lelket. Ilyenkor még zűrös, vitákkal teli a kommunikáció, sok a félreértés, veszekedés. sokszor ezért egy ideig szünetel, megszakad a kapcsolat egy időre.
Nagy hiba viszont és beláthatatlan következményekkel járhat ez esetben felvilágosítani a másikat, mert nem véletlenül nem jutott el még a felismerésig.
Hiányzik tehát az életéből az a szellemi tudás, az a lelki megvilágosodás, amely lehetővé teszi a zökkenőmentes tudomásul vétel lehetőségét, vagy a külső körülmények nem állnak még össze a felismeréshez, ami belezavarhat a mindennapok feladataiba. Ilyen esetben csak a türelem segít átvészelni ezt a rendkívül nehéz időszakot.
Ennek hiányában, a „felvilágosított" fél, rosszabb esetben megtagadhatja, el is taszíthatja párját. Amíg belülről nem jön a mindent elsöprő biztos érzés a másikkal kapcsolatban, addig nem célszerű tudomást szerezni a dologról.
Itt érvényes igazán, hogy az igazi tudás, mindig a belső felismerésből származik. Ezt kívülről nem lehet erőltetni. Tény, hogy az angyali hierarchia sokat segít az inspirálásban, a felismeréshez vezető nem ritkán nehéz, rögös úton, de ez mindenképpen egy belső inspiráció.
Ezért gyönyörű élmény végignézni már a biztos tudás birtokában, amikor a másik szíve elkezd nyiladozni. Először csak sejtések formájában, majd egyre erősödő tudatossággal fogja fel a kapcsolat lényegét, később elhatalmasodik benne mintegy megvilágosodásképpen a teljes igazság, elszakad az utolsó szál is, ami az elsötétítőt tartja, és felkel a Nap.
Amíg viszont hiányzik a felismerés, addig az élet mindkét fél számára hiányérzettel teli, színek nélküli, fekete-fehér hétköznapokból áll. Ez, persze csak utólag visszatekintve, a színek harmóniájában világosodik így meg, miután végigjárták a szeretet négy fokozatát az idők folyamán, a szexustól az Agapéig.
4. A MÚLT
Valamikor az "Aranykorban" a beavatott papok, csak duál párokat eskettek össze. Látókként figyelték a házasulandó párt, és csak a dualitás feltételével jöhetett létre a házasságkötés. Később a beavatottak eltűnésével már mindenki-mindenkivel összeházasodhatott. Ennek a szent szertartásnak teljes csődje, hogy napjainkban már az egyneműeket is összeadják, nem ritkán templomi keretek között, akik „büszkén” vállalják másságukat. Milyen "isteni áldás" lehet egy ilyen terméketlen frigyen, amely nélkülözi a test-lélek-szellem Szentháromságát? De ne gondoljuk, hogy a nem duális kapcsolatok meddő vállalkozások. Jelen korunkban, mikor keresztül-kasul házasodik a világ, már a karmikus kapcsolatoké a főszerep, ezért kell megélni minden aktuális kapcsolatot helyes módon, betartva a morális törvényeket. Ez is közelebb visz az "Egyetlenhez".
4.1 A beteljesülés
Létezik egy másfajta élet is az ember számára az elme-vezérelt állapoton kívül. Ez a szellem-vezérelt (a felsőbb Én által irányított) élet. Amikor a szellemi intelligencia harmonizálja az érzelmi és az értelmi intelligenciát. Mikor az ember képes meghaladni a félelmeit, már nem küzd, nem akar minden áron győzni, megfelelni, választani, amikor már eléggé elfáradt a poláris harctéren, akkor létezik egy hely, ahol megpihenhet. Itt állandó béke van, nincsenek elvárások, kényszerek, csak átható szeretet-élmény.
Ez a szív területe, régiója. Eljut a fent említett szexustól az Agapé megtapasztalásáig. Ide vonulhat el az emberi játszmákban megfáradt lélek.
Minél beljebb halad önmaga középpontja felé ebben a belső harcban, annál közelebb kerül a másik feléhez, annál kevésbé valóságos az eddigi élete, és az elhagyott poláris élettér. Ezen az úton szépen meztelenre vetkőzik, mire megérkezik belső önvalójához, magjához. Semmihez nem fogható boldogság-élmény járja át, az öröm társául szegődik, és újra felfényesedett tudata kezdi érzékelni az egység-élményt, és felismeri: Én is Te vagyok (vagy másképpen: Én IsTe(n) vagyok). ( A legcsodálatosabb szójátéka a magyar nyelvnek)
Megszűnik a kettéhasadtság, az elkülönültség-élmény, a hiányérzet. A két fél egymásra talált - és egyesül.
Amikor meggyógyult bennünk a saját, ellentétes nemű részünk (férfiban a nő, nőben a férfi), akkor egyszer csak megjelenik kívül az életünkben. Kopogtat, és elemi erővel- mégis egy végtelen puha állandó jelenléttel -nyitja ránk az ajtót.
Megdöbbenünk: pontosan ugyan olyan, mint mi vagyunk. Mintha én lennék egy másik nemű emberben. Nem a külseje, hanem a belső lényege, a MAGja. A gondolatai, az érzései. Szinte ellenállhatatlan a vonzás, amit a két ember gyakorol egymás irányában. Gyakorlatilag nem tudnak elszakadni egymástól többé.
4.2 Hogy lehet ez? Hát nem az ellentétek vonzzák egymást?
De igen. A polaritás élettéren, a sűrű anyag ön-feledt világában.
A vagy-vagy világban, amelyet az elme vezet, az abban élő ember számára ez természetes, szinte életfeltétel. Itt az életben maradás alapja a választás lehetősége. A duál pár felismerése után átértékelődik minden addigi, lényegesnek hitt dolog. Már csak az számít, amit a szív diktál, és ennek rendelik alá életük mindennapjait, feladatait.
Ha a kiegészülés kívül történhetett volna meg, (kielégülés a poláris világban) akkor soha nem jöhetett volna létre az alkímiai nász két sérült, fél-elemben élő ember között. Amikor a felületük összeért, az mindig fájdalmat is okozott, ahogyan a mágnes két ellentétes oldala is taszítja egymást, de ha megfordítjuk, akkor létrejön a mindent kizáró, és semmit maguk közé be nem engedő vonzás.
Az anyagi tudatsík férfi és nő örök elválasztottságáról és harcáról szól, miközben tombol a vágy a kiegészülésre, majd a csalódottság kapcsolatról kapcsolatra, hogy ez sem sikerült. Ezt szokták az emberek szerelemek hívni. Ilyen az Ádámok és Évák világa.
A köztes létben, ha az egyik előbb elmegy - de előfordul, hogy meg sem születik a másikkal egy időben - , akkor várakozás van. Nyilván nyomós oka van az ilyen extrém eseteknek, de előfordul. Ilyen esetben, míg az egyik a maga pályáját járja, aminek feltehetően karmikus oka lehet, addig a másik tanul, vár - bár abban a dimenzióban ez csak egy pillanat. Olyan is lehetséges alacsonyabb tudatszinten, hogy nem tudnak egymásról, ez esetben jótékony tudatlanság védi a párt.
4.3 A duálok harca az ellenerős behatásokkal
Mint minden inkarnációra ítélt lélek az univerzumban, az emberi duál lelkek is átélik a kísértés, „bűnbeesés”, a megtisztulás és az újraegyesítés élményét. Ez hosszú inkarnációkon keresztül zajlik.
Az elszakadás pillanatától kezdve távolodnak térben és időben egymástól, sok-sok élményen mennek keresztül, mérhetetlen számú tapasztalaton, tanulási -és tisztulási folyamaton, a másféle tapasztalatok kapcsán egyre különbözőbb tulajdonságokkal felruházva, miközben őrzik lelkükben azt a vezérmagot, amely majd egykoron segít a felismerésben, míg végül az angyali segítőik, ha elérkezettnek látják az időt, inspirációkkal, élethelyzetekkel egymás felé terelik, és a megvilágosodás után újra egyesítik őket.
Ez az egyesítés azonban nem azt jelenti, hogy egyazon lélek válik belőlük, hanem mindkét fél megőrizve saját individuumát, egymást segítve közös feladataikban élik a már önként vállalt születési ciklusokat. Innentől kezdve már nem követhetik el azokat a hibákat, amiket külön választva még elkövethettek. Sokkal morálisabban kell élniük a megnyilvánult világban.
De ez nem könnyű feladat. Még az egyesítés előtt le kell küzdeniük az őket ért kísértések sokaságát, az ellenerők támadásait, legyen az luciferi, (érzéki) vagy arimáni ( intellektuális) jellegű.
Kiváltképp, mikor mindkét fél a felismerés határán van, akkor jön az igazi "fekete leves".
A „gonosz” nem akarja kiengedni a karmai közül a két megtisztult lelket. Támad rémálmokon, látomásokon át, megszállott emberek zavart keltő jelenlétéig, anyagi fenyegetettségen, félreértések sorozatán végig, széles skáláját vonultatva fel a repertoárnak, amivel megpróbálja megakadályozni a beteljesülést.
Éppen ezért a legnagyobb „bűnök” egyike, mikor tudatosan, vagy tudatlanul, de közreműködik valaki a szétválasztási kísérletekben, akár csábító, akár „segítő” formában teszi azt.
A gonosz nyílván egy gyenge, még „leszálló ágban” lévő embert próbál bevonni aljas tervébe, sok esetben sikerrel.
4.4 Hogyan találjuk meg duál párunkat?
Semmi estre sem úgy, hogy kierőszakoljuk a sorsunktól, miután tudatszintre kerül a létezésének ténye, hiszen akár tragikusan is végződhet az ilyen történet, lévén, hogy nincs még itt az ideje, azaz, nincsenek meg a harmónia külső, vagy belső feltételei.
Égi párunk megtalálásához az - "Ahogy bent, úgy kint." - Univerzum törvényét használjuk fel.
Ha valamit megtalálsz saját belső világodban, akkor azt be fogod vonzani a külvilágból is. Vagyis, ha megtalálod magadban nemiséged másik felét, akkor bevonzod a hozzád illő partnert a világból, még hozzá a számodra legtökéletesebbet!
Persze, ezen a ponton is óvatosnak kell lenni, mert az ellenerők képviselői is résen vannak és bezavarhatnak egy ideálisnak tűnő ember képében, félrevezetve ezzel, akár évekre a kapcsolatot, vagy a külső körülmények megnehezítésével, lehetetlenné tételével.
A legveszélyesebb lehetőség az ideálisnak látszó partner, de egy ilyen ideálokból összegyúrt ember hogyan is pótolhatná az igazit? Ő csak hasonlít rá, de nem azonos vele. Ez sokszor megtévesztő lehet.
Gyakran és sajnos hatékonyan tudják az ellenerők megbénítani a kialakulás folyamatát.
Gyakori működésképtelenség oka, hogy a vágy kialakulásának idején teljesen mások voltak még a viszonyok, Személyiségekben, amelyek a megismeréskor vonzódtak egymáshoz, és most már nem biztos, hogy feltámad ugyanaz az érzés.
Nehezen kötnek kompromisszumot a letisztult valósággal, mert még mindig az ideált keresik, várják. Pedig az igazi ideál ott van előttük, csak észre kellene venni.
A belső kötőerők miatt a kapcsolatnak viszont létre kell jönnie, ha akarjuk, ha nem!
A duál pár keresés során a bennünk levő Ideálokat minél előbb meg kell ismerni, tudatosítani, és végül elengedni, hogy illúzióba kergető hatásuk ne érvényesülhessen, hiszen, ha ezt elmulasztjuk, akkor a sors eseményei teszik meg, sokkal keservesebb áron.
Vizsgáljuk meg egy fiktív duál pár életét, a magyar irodalom keresztmetszetén át.
5. ÖSSZEFOGLALÁS
Wass Albert: Eliza és a ház, melyet Jakob épített
Két sors, amely összefonódik a történet folyamán. Eliza és Jacob.
Két egyszerű lélek, kik Isten akaratából egymásra találtak. Egyszerű emberek, egyszerű életformával, egyszerű tennivalóval nap mint nap, megküzdve a létért, Isten nekik szánt tervével a lelkükben.
A regény kb. 45 évet ölel fel az életükből és benne a harcot, a természet erőivel szemben.
De nem csak a tárgyi környezetük alakítja sorsukat. A nagyobb teher, az emberi előítélet, intrikák, rosszindulat elleni küzdelem, az értelem nélküli ellenségeskedés.
Nyomon követhetjük a belső átalakulásukat, az idő előrehaladtával , hogyan változnak a körülöttük változó világgal ők is. Különösen Jacob megy át erőteljes lelki metamorfózison. Elizával ellentétben, aki végig megmarad eredeti belső rezgésszintjén, vállalva az ezzel járó konfliktushelyzeteket párjával és a környezetével.
A történet, egy "hullócsillaggal" kezdődik, mely a lélek szimbólumaként végighalad a regény lapjain, mint a krisztusi vezércsillag, mely elvezette a három bibliai királyt, mágust, Jézus szülőhelyéhez, úgy vonul át a történeten ez a szimbólum is, meghatározva a főhősök sorsát.
A történeten végigvonul egy másik momentum is. Jakob házainak építése. Az egész egyszerű boronaháztól, a fényes kastélyig. Eliza, még szívesen költözik az egyszerűbb épületekbe, de ahogy nő a házak színvonala, változik az épület alapanyaga, a fától a kő felé, úgy húzódik mind jobban magába, s egyre boldogtalanabb lesz, egyre magányosabb - annak ellenére, hogy sok gyermeket szül Jakobnak. Aki viszont nem akar tudomást venni erről a lelkiállapotról, hiszen úgy gondolja, hogy a fényűzés az ,ami kárpótolja Elizát az elszenvedett bántalmakért, a gyászokért, amit anyja halála és két gyermeke elvesztése okozott.
Aki szellemi beállítottságú, az jól láthatja a párhuzamot a bibliai lebukás és a két főhős sorsa között, miszerint a szellemi létből belenyomódott a lélek az anyagba, majd visszafordult, hogy újra megtalálja az isteni utat.
Jacob nem látja, vagy nem akarja tudomásul venni a tényt, hogy a póriasabb, egyszerűbb, ezáltal melegebb, természetes anyagokból készült épület illik inkább felesége lelkivilágához, nem pedig a csillogó-villogó kastélyok rideg fényűzése. A faépítmények melegsége szimbolizálja a lélekmelegítő érzéseket, míg a kő, a rideg, kegyetlen, fagyos érzelmek jelképe.
A meteor felbukkanása hozza meg az alapvető változást a két ember életében többször is a regény folyamán. Amikor felbukkan, mindig döntő változások keletkeznek úgy a párkapcsolatban, mint a környezetükben, melyek aztán kihatnak életmódjukra, körülményeikre egyaránt.
Ez az "ékszer" a fizikai oka a találkozásuknak, majd később Eliza ezzel kapcsolatos kérései befolyásolják az eseményeket valamilyen irányban. Annak ellenére, hogy később kiderül, nem a kozmosz ajándékát lelték meg, hanem földi eredetű anyagról van szó, mégis isteni beavatkozást sejtenek benne, és vakon követik a belső útmutatásokat. De hiába "próbálja" a kő terelgetni sorsukat a helyes irányba a felső hatalom tervei szerint, Jacob nagyravágyása, és a makacs akarat, hogy Elizának kedvében járjon, mindig letérítik kijelölt útjáról, magával rántva ezzel kedvesét is, kinek alapszemlélete a házastársi kitartás és becsület férje oldalán.
Idővel felbukkan a regényben egy másik kő is. Egy egyszerű szikla, melybe Eliza belevéste új, már önálló bányájuk nyitásának dátumát és a neveik kezdőbetűit, megjelölve ezzel az önálló életük kezdetét. Ez a kő, aztán átkerül a kastély kertjébe, a "kékkő" szomszédságába, mintegy duál társaként annak, jelképezve, a fizikai és lélek princípiumot. De, lehetne akár a nő és férfi szimbóluma is egyben, vagy Isten és az ember kapcsolatára is utalhat. Ha valamit meg akarunk valósítani fizikai síkon, először szellemi elődjét kell megteremteni, mondják a tanítások. Ezt a tényt láthatjuk itt is. A "kékkő" jelenik meg először, mintegy előhírnökeként a világban, majd megteremtődik a másik is, mely durva, kemény, mint a szereplők élete, de mégis meg van jelölve a küzdelmek, megpróbáltatások eredményével.
Jacob időről időre megfeledkezik erről és a vagyon felé hajlik, sok-sok szomorúságot okozva ezzel Elizának, aki nem téveszti szem elöl a kezdeti béke ideálját.
Végig a történet folyamán, így küzdenek egymással, egymásért, jól- rosszul, miközben elrohan az életük. Jacob, csak a végén, szinte későn döbben rá, hogy mit is keresett szeretett felesége egy életen át, aki folyamatos depresszióval küzdött a meg nem értés miatt.
A kötelék túl szoros volt ahhoz, hogy elszakítsa.
Bár, a regényben nem hangzik el sehol a dualitás ténye, mégis egyértelműen egy duál kapcsolat tükröződik a történetben. Ezt a tényt, leginkább az támasztja alá, hogy hirtelen bukkan fel a semmiből és "letarol" mindent maga körül, mint az a bizonyos meteorit a könyv elején, melynek "duál társa" az a bizonyos bányászott szikla, melyet Eliza odavitetett a kastély kertjébe. Azon kívül azonos szellemi szintről is beszélhetünk mindkettőjükkel kapcsolatban, valamint a krisztusi út követése is ott lebegett a regény minden részletében.
Váll, váll mellett küzdik végig az akadályokat életük során, ami szintén az egyesített duálok ismérve, beleértve azt a tényt is, hogy nem inog meg a hűség, és példás családi életet élnek úgy, mint házastársak, s mint szülők egyaránt.
Váratlan, talán az olvasó számára is meglepő a regény végén, hogy nem a régi házban végződött a történet, amint az várható lett volna. Szinte sejtetni engedte, hogy ugyanott fejeződik be, ahol el kezdődött, de ezt a "kegyet" nem adta meg az író. Így lett volna teljes a keret, s a kör bezárulhatott volna. De nem így alakult, s ez valamiféle hiányérzetet kelt a történettel szemben. Vagy ez túl szép lett volna? Giccses? Ki tudja?
A kunyhó szimbolizálta kezdeti boldogság, ahol Eliza teljes lelki tökéletességben létezett, az évek folyamán lassan átalakult a kastélybeli bizonytalansággá, érzelmi aggodalommá férjével, és a saját életével szemben. Ezt próbálta mindvégig megértetni párjával, hogy nem a pénz, a drága ajándékok töltik ki az életét, hiszen azok csak eszközök egy pillanatnyi elégedettség megnyilvánulásaiként, hanem a család, az érzelmi biztonsága a legfontosabb az életében. Azért is őrizgette egy életen át a régi korok "ereklyéit", emlékeit, hiszen ezek voltak számára a tökéletes boldogság szimbólumai.
A történetből egyértelműen kitűnik, hogy a találkozás után sem feltétlenül felhőtlen egy duál kapcsolat.
Igazából ilyen esetekben még nincsen égi egyesítésről szó, de már együtt élhetik le az adott inkarnációt és ez sem kevés.
János vitéz és Iluska.
A magyar irodalom talán legismertebb duál párjai Ők.
Sorsuk, küzdelmeik, egész történetük példa értékű, túl a mese tényén.
Az Ő kapcsolatuk már egy magasabb szintről indul, amikor is, már túl vannak a keresés, felismerés, összekapcsolódás eseményein. Morális értékrendjük megfelel a duális követelményeknek, ennek ellenére nem teljes a boldogságuk, hiszen még hátra vannak a megpróbáltatások sorozata.
A gonosszal való küzdelem, melyből győztesen kerülnek ki. Történik ez annak ellenére, hogy Iluska meghal, majd feltámad, mint Krisztus.
De, a mese, azért mese, hogy beteljesedjék a szerelem. Égi segítséggel ugyan, de létrejön a teljesség.
Petőfi, talán nem is sejtette, hogy szakrális története a dualitás mintáját hordozza magában.
Aki felfogja, megérti, majd tudatosan átéli a duál keresés élményét, annak a jutalma egy csodálatos, semmihez nem fogható égi élmény lesz.
"Aki nem szeret, az nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet".
Wass Alber
Ady Endre
Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.